A Tesla visszaesése Európában Pekingnek adja át a piacot: kínai elektromos autók és termékek elárasztják az uniót, miközben az EU versenyképessége lassan csökken.
A Tesla-autó tüntetés közepette áll egy szervizközpont előtt Seattle-ben, 2025 márciusában, egy Elon Musk ellenes felirattal. Az amerikai és európai piacokon a Tesla értékesítései drámai csökkenést mutatnak, miközben a kínai elektromos járművek egyre nagyobb részesedést szereznek.
Az Európai Unióban a Tesla eladásai közel 58%-kal estek vissza az elmúlt két hónapban. Ez a tendencia azonban nem a helyi autógyártók, például a Renault vagy a Volkswagen javát szolgálja. Ehelyett a kínai elektromos járművek áradata önti el a piacot, amelyek gyakran állami támogatásnak köszönhetően versenyképes áron kínálkoznak.
Februárban közel 20 000 kínai elektromos autó került forgalomba Európában, ami meghaladja a Tesla teljesítményét és komoly kihívást jelent a helyi versenytársak számára. Az elmúlt öt évben a kínai gyártók részesedése az európai elektromos autópiacon 4%-ról 19%-ra nőtt.
Ez a jelenség azonban nem korlátozódik csak az autóiparra. A kínai vállalatok egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az elektronikai, napelem-, mesterséges intelligencia- és divatipari piacokon is. Némelyikük valóban innovációval és stratégiai befektetésekkel éri el ezt a pozíciót, míg mások elsősorban az árcsökkenések és a gyors méretbővülés révén kerülnek előtérbe.
A Xiaomi például az európai okostelefon-piac közel egyötödét uralja, alacsony árkategóriájú készülékeinek köszönhetően. A BYD elektromos autóinak értékesítése háromjegyű százalékos növekedést mutat, és a cég az Egyesült Királyságban egy éven belül 14-ről 60 kereskedelmi egységre bővítette jelenlétét.
A Shein, a divatipari óriás, közel 19 millió aktív európai felhasználóval rendelkezik, és lengyelországi logisztikai központjai révén gyorsítja fel a szállítási folyamatokat. A Temu, egy alig két éves alkalmazás, már vezeti az EU letöltési listáit, több mint 92 millió felhasználót vonzva rendkívül alacsony áraival.
Az importkorlák és vámok látszólag hatékony eszközök lehetnének, de a gyakorlatban alig lassítják a kínai termékek áradatát. Az EU ideiglenes vámjai, amelyek egyes elektromos autók esetében akár 35%-ot is elérhetnek, nem törpítették le a kínai import növekedését. A BYD és más vállalatok vagy elnyelik ezeket a költségeket, vagy kereskedelmi szempontból kedvezőbb országokon keresztül irányítják termelésüket.
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és számos európai ország belföldi termelés ösztönzésére összpontosít, ami természetesen arra készteti Kínát, hogy megőrizze versenyelőnyét.
Európa saját gyártási kapacitásai azonban túl lassúak és korlátozottak. A 327 milliárd dolláros kereskedelmi hiány egyértelműen mutatja, hogy a kontinens saját piacán is alulmarad a versenyben.
Ezen túlmenően, ez a gazdasági függőség erkölcsi dilemma elé is állítja Európát. Számos importtermék olyan ellátási láncokból származik, amelyekben jelen van a megfigyelés, a kényszerítés, sőt akár a kényszermunka is.
Példaként említhető, hogy a brazil hatóságok tavaly bezártak egy BYD-vel kapcsolatos gyárat, ahol több mint 160 kínai munkást mentettek ki rabszolgaszerű körülmények közül. Európa piacai hasonló csapdába kerülhetnek, ha egyre szorosabban kötődnek egy olyan rendszerhez, amely elnyomja a véleménynyilvánítást és szigorú ellenőrzést gyakorol.
Európa nem szabadul meg a külföldi függőségtől – csupán a Szilícium-völgyet váltja fel Sanghajjal.
Németország több mint egybillió eurós védelmi és ipari kezdeményezése bizonyítja, hogy Európa még mindig képes irányt változtatni. Azonban egyetlen ország nem tarthatja meg a frontvonalat. Az EU-nak egyesítenie kell erőit egy merész ipari újjászületés érdekében, amely stratégiai ágazatokra összpontosít, helyreállítja a versenyképességet, csökkenti a függőségeket és biztosítja helyét a versenyképesebb globális rendszerben.
Korábbi EKB-elnök, Mario Draghi is felhívott egy ilyen reformra, amely évi 800 milliárd eurós további beruházást követel a globális riválisokkal való lépéstartás érdekében. Az EU frissen bejelentett Versenyképesség-iránytű terve is ugyanezt a célt tűzte ki, zöld technológiák, digitális infrastruktúra és ipari rugalmasság terén.
Az EU adóterhei azonban már most a világ legmagasabbjai közé tartoznak, így egy ilyen átalakítás finanszírozása nem lesz egyszerű vagy népszerű. Emiatt Európának külső tőkére van szüksége.
Az Egyesült Államok már most is megszerzi a öbölbeli petrodollárokat, Szaúd-Arábia például akár egybillió dollár globális befektetést tervez, míg az Egyesült Arab Emírségek 1,4 billió dollárt ígért szuverén vagyonkezelési kiáramlásra. Ha Európa nem versenyez ezzel a tőkével, mások fogják megszerezni.
Európának vonzóbbá kell tennie magát a befektetők számára. Ennek érdekében szükséges a szabályozási környezet egyértelműsége, a befektetési biztonság és egy olyan uniós keret, ahol a megállapodások nem akadnak el az egyes tagállamok politikai vitáiban.
Ha Európa nem marad versenyképes, akkor mások által felépített rendszerek függőjévé válhat, és kénytelen lesz alkalmazkodni, ahelyett, hogy maga formálna a jövőt.
